Csezdmeg

Újabb és újabb területeket fedezek fel magamban. Mikor már azt gondolnám vannak olyan területek bennem, amik végsőkig ki vannak használva, a túlterhelés hatására új kapuk nyílnak. Apuval ma reggel gyorsan átfutottuk az e-maileket, hogy a napi tűzoltás meglegyen. Bámulatos volt, hogy egyszerre három dologra is figyelni tudtam. Mikor ezzel megvoltunk átballagtunk a kollégához, aki megígérte, hogy okosítani fog.

Csak úgy tódult befelé a sok input, röpködtek a számok, paraméterek, fajták, típusok, sémák, hibalehetőségek, szakkifejezések. Mikor az összefüggések sorozataiban logikai bukfenc támad, kérdésekkel próbáltuk a hiányzó adatokat megszerezni. Nem volt tétovázás. Dőlt, csak dőlt a sok katyvasz, a kolléga igazi szaki, veszélyes dolog tőle kérdezni. Mindent tud és egy idő után úgy érzed: áljálmárle!!!

Apu koponyáját feszítő szivacsos állomány vagyok. Néhány óra múlva éreztem, hogy belassulok. Több vérre lett volna szükség de a gyomor elszipkázta tőlem. Ha Apu ebédel folyton ez van. Jön a kajakóma én meg épp, hogy a létfenntartásra elegendőt energiát kapok. Nem is a befogadóképességgel volt gond, mert minden szót felfogtam, csak értelmezni és eltárolni volt már nehéz. A speciális esetek, szélsőséges körülményekből adódó kritériumok befogadása már nem ment. Monoton zúgássá kellett satnyítanom, mert tudtam, hogy a rendelkezésre álló memória terület megtelt. Lázasan kerestem új megoldásokat, hogyan tudnám felfogni a rám zúduló infószmog morzsáit.

Apu zsugorodó agya vagyok. Mivan? Nemvágom! Mivan? Mivaaaaan? Nemééértem! Lassítsálmár!!! Ezt mégegyszer... mégegyszer... mégegyszer...

Pánikhangulat és sírásküszöb az én barátom. Torokban a gombóc, gyomorban a görcs az én barátom. Apu elmondta a nagy hírt. Nem volt őszinte a mosolya. Mégis közös egyetértésben borultak össze s kántálták az önigazoló szavakat, mint valami mantrát: nincs más választás, ez a legjobb döntés.  
Milyen jó, hogy Apunak ott van Anyu.

Apu úgy gondolta, hogy egy ekkora stressz oldására iszogatós, röhögős póker parti lesz a legalkalmasabb, és majd jól megkopassza a kollégáit váháhááá! ALL-IN! - Ahogy Gyuri bácsi mondaná... Persze ezzel felvállalta azt, hogy otthon hagyja aggódó párját és porontyait, de úgy érezte ez jár neki.

Apu jó játékos. Valaha még azt is el lehetett róla mondani, hogy igazi sport ember. A póker a legújabb játéka. Imádja basztatni a zsetonokat és imád nyerni. Folyton be akarja bizonyítani, hogy ez sokkal inkább észjáték, sem mint szerencse kérdése. Persze ehhez partner is kell, mert aki nem elég jó, az nem dől be Apu trükkjeinek. Ő legalább is ennek tudja be ha veszít.

Délután hat órától hajnal kettőig verték a jattot. Ahogy görbe kis zseton tornyocskáit áttolta ellenfeleihez, úgy törtem én is egyre magasabbra és magasabbra. I love this game! A legmarósabb az volt, mikor hajnal fél kettőkor döntőzött. Egy korábban kiesett játékos a balján horkolt. Jobb oldalon náthás nő köhécselt, az osztó savanyú képpel, arcán hisztérikus rángásokkal mondta el körönként kétszer, hogy miért volt akkora fasz és hogyan eshetett ki ilyen hamar. Apuval szemben pedig ott ült zsetonhalma mögött a vigyorgó ellenfél. Jóker kutyafasza hozzá képest, szeme csillog, szája fülig ér, talán még a füle is feljebb húzódott egy picit és mintha megnyúlt volna...

Apu émelygett. Igen, én voltam az oka. Az agyból tompa csikorgás emlékképei szivárogtak, Apu egész teste elnehezedett. Mintha a levegővétel is nehezebb lett volna már, mint pár órával az előtt. Bal szeme résnyire szűkült és bevizenyősödött. Jobb szeme véreresen dülledt ki, hogy észrevegye az árulkodó jeleket. Egy-egy ideges mozdulat, izzadtságcsepp a halántékon és már préseli is a szót: ALL-IN!

Apu didergett a hideg kocsiban. Hányingere volt a sósmogyitól és a chipstől, melyet VBK-val csorgatott le a torkán. Ennyi még belefér, csak ki ne köszönjön. Fél úton már érezte, hogy melegszik a bokája. Teljesen jó a fűtés. Az emerkettőpetőfirádió underground taktusaira ütemet vert a keze a váltógombon. Már régóta csak ez az egy csatorna játszik. Nagggyon zene!

Az automata kapu komótosan fogadta magába az űrtehenet, gyomrában Apuval. Rövid aktus volt ez, Apu leparkolt, a kapu bezárult mögötte. Összegörnyedve szaporázta lépteit a bejáratig, néha felszisszent ahogy csuszkálva közeledett, elmorzsolt egy egy csezdmeg-et, majd ideges tapogatózás után bevillant: "Csörgess meg ha hazaérsz, mert nem vittél kulcsot!" Ehh még ez is. Círdmeg!

Apu fortyogó epéje vagyok. Szerintem nincs annál szebb, mint mikor az ember hajnalban hazaér, úgy dől be az ágyba, mint egy darab fa, hogy reggelig ugyanabban a pózban, félig nyitott szájjal, tocsogós nyálfoltot hagyva, párnagomblenyomatosra feküdje a fejét, hogy 6-kor az időközben mellé gömbölyödő kislány pisijében ébredjen, mely először kellemes melegen csordogál le a hátán, majd fázósra hül. Tombolok...

Reggel még nem sejtettem, hogy ekkora megterhelés vár ma rám. Nem, most nem a sport és nem is a szex volt az ok. Ez a stressz. Apu már indult volna haza, mikor a közvetlen főnöke és a cégvezető behívták, majd becsukták mögötte az ajtót. A lelkiismeret szólt, hogy ha tud közbelép, az izzadságmirigyek is felpörögtek, és muszáj nekem is mindent bevetnem, hogy a szomjazó agy egyre feszesebb lüktetését ki tudjam szolgálni. Megtettem mindent. Csak nehogy rohamot kapjak... Legalább a gyomorba nem kell vér, mert görcsben van. 

A 2007-es év értékelését Apu egész jól bírta, bár az üzemorvos biztos nem ezt mondta volna. Már a múltkor is megemlítette a hipertóniát, de most tuti kiugrott volna a bőréből a higany láttán. Apu nem buta ember, az első percekben levágta miről fog ez a beszélgetés szólni. Az agy üzent, hogy még egy picit dolgozzak rá, mert kell az extra kapacitás. Apu már akkor a további lehetőségein gondolkodott, mikor még ki sem mondták, hogy megszüntetik a munkahelyét. Ezért abban a pillanatban már nem is érte váratlanul, arcrándulás nélkül állta a fürkésző tekintetet. Talán meg is lepte őket, hogy Apu nem zuhant zokogva a padlóra. Bevallom nekem könnyebb lett volna.

Apu sokat bír, mert én erős vagyok. Remélem ennek a magabiztosságnak is köszönhető, hogy felajánlottak egy új lehetőséget Apunak. Igaz, hogy átképzéssel, ugyanannyi pénzért, háromszor annyi melót, de mégis: lehetőség! Miért gondolja az agy, hogy ez nem fair? Nem tudom. Egy a lényeg: lélegezz, nagy levegő, több vért az agyba! Gondolkodj!

Apu hisztérikus szinusz ritmusa vagyok...

Csezdmeg!!!
Állj fel!
Borítsd rájuk az asztalt!
Baszd rájuk az ajtót, hogy csak úgy lengjen utánad!
Ülj be a kocsiba, nyomd tökig a gázt, hajoljon a kurva padlólemez!
Ordíts!!!!

Apu szabályos EKG görbéje vagyok...

Nyugodt vagy. Csend van. Relaxálsz. Boldog vagy. Újabb lehetőséget kaptál, mely nagy kihívás ugyan, de te mégis nyugodt vagy. Mert képes vagy megoldani. Nincs más választásod, ezt jól tudod. Elfogadod és belátod: ez a legjobb döntés. Mindannyiunknak jobb így.

Apu munkája nehéz. Annak ellenére, hogy környezete véleménye megosztott: "Mi abban a nehéz, hiszen egész nap csak klikkelgetsz a jó meleg irodában!?" A lámák...

Apunak kreatív munkája volt, ma már ő is rabszolga. Ellepte a sok adminisztráció és karbantartás. Persze ő mondta, hogy ez egy idő után egyedül már nem megy, nem marad idő a tervezésre, de "így olcsóbb" mondták. Apu mindenhez ért, mindent megold, amit rábíznak, mert én itt vagyok neki. A szemináriumokra és konferenciára is sikerült rávennem, amikre azért ment el, hogy önerőből képezze magát. Hiszen ez a szakma olyan gyorsan változik, hogy aki lemarad az jobb ha abbahagyja. Az elvárások viszont nőnek. Azt mondják pénz nincs, mert gazdaságtalan a terület, ahol Apu melózik. Még nekem sem sikerült meggyőznöm, hogy a mexikói nyaralás, az új autó, a több milliós infrastruktúra fejlesztés, az nem az ő tizenharmadik havi fizetéséből és jutalékaiból lett kifizetve. Különben is megmondták: "Gazdasági szempontból rendszerben kell látni a dolgokat!"

Apu vörösen izzó, füstölgő lelkiismerete vagyok...

- "Kapcsold le a villanyt a budiban ember, tudod mennyi a cég villanyszámlája?"
- "Mond meg az ügyfelednek, hogy húzzon már el a sunyiba karácsonykor! Költse el máshol a 2 milláját! Különben is, van fogalma róla mennyi a nyereségadó?"
- "Ezt felkerekítettem 140 ezerre, mert kell a bevétel. Találj ki valamit, ha meg nem jó neki, majd elmegy máshová!"
- "Csinálj valamit, mert rendszeresen 5 perceket késel, ez nem lesz így jó. Túlóra? Micsoda? Majd akkor írd be, ha legalább egy órával tovább maradsz itt. Addig ne is erőlködj, úgy sem fizetjük ki!"
- "Nem akarok pofátlan lenni, de miből vetted a lakást meg az autót, mert amennyit itt keresel abból biztos nem!"

Apu mézt csepegtető, angyalszárnyú lelkiismerete vagyok...

Hidd el, hogy neki van igaza! Hiszen a rengeteg járulékos költség, az üzemeltetés, a rezsi, az infrastruktúra a szoftverek, mennyi-mennyi pénz. És ő ennek ellenére munkát ad neked. Minimálbérre ugyan, de bejelent. Ennek következtében lesz majd nyugdíjat. Kevés? Ürülj, hogy lesz! Napról napra élsz, kevés a fizud és rengeteg a melód, úgy érzed kizsákmányolnak? Láttál te már hajléktalant aludni a híd alatt. Na! Akkor becsüld meg magad. Ne foglalkozz azzal mekkora autója van és hová megy nyaralni, hogy mennyit és mire költ. Nem a te dolgod. Végezd csak szépen a munkádat és csókold a kezet mely kenyeret ad. Hogy a közvetlen főnököd háromszor annyit keres és te dolgozol helyette? Hát micsoda erény, hogy akkora a bizalom, hogy átengedi a munkáját? Mekkora lehetőség ez, hiszen értékesnek érezheted magad, te vagy a fogaskerék a gépezetben. Nélküled biztosan nem menne. Ráadásul az ő érdemeit gyarapíthatod, az ő statisztikai mutatói emelkednek általad, hát nem csodálatos!? Igazi csapatjátékos vagy! Azt meg végképp felejtsd el, hogy ugyanezért máshol... meg külföldön mennyit... úgysem mész el. Három gyerekkel, lakás és autóhitellel nem fogsz ugrálni. Csillapodj le és tedd a dolgod, csendben, békességben. Szeresd a munkád!

Ma korán reggel indultam útra. Kis kiruccanásom "a parasztállat"-nak köszönhetem, ahogy Apu nevezte. Nem is értem Apu miért foglalkozik az ilyen ügyfelekkel, hiszen ez legfeljebb nekem jó, mivel így ki tudom nyújtóztatni magam. Azt persze én sem értem, hogy az a gennygóc miért szólt be már megint Apunak, de tény: nem kedvelik egymást.

Apu reggel nyolckor már a melóban verte a klavit, hogy azt a rengeteg melót elvégezze, ami kiömlött mailboxából. Így megy ez. Aput "megkérték", hogy vegye ki bennmaradt szabadnapjait, mert sajnos nem áll módjukban kifizetni és átvinni sem a 2008-as évre. Persze nagy volt az öröm, nekem szinte dolgom sem volt, csak a máj hízott a pihenőidő alatt. Most meg itt a felgyülemlett meló.

Nagy volt a lendület, Apu egész jókedvű volt, mikor 3 óra hossza niggerkedés után elküldhette a levelet ügyfelének: A munka kész. Már azt hittem az első nap az újévben eseménytelenül telik számomra, de nem így lett.

Apu szélmalomharcot vív. Megint a tudatlanság, vagy ahogy Apu mondani szokta: "Lámaság" okozta a bajt. Azt hiszem, soha nem fogja megemészteni, hogy vannak még emberek a 21. század végén, akiknek fingjuk sincs az informatikáról, de még netezni sem tudnak. Persze jogosan merülhet fel benne a kérdés, hogy akkor miért egy olyan felső vezetőről van szó, aki pont ezen a szakterületen hoz döntéseket!? Miért nem szívja magába a webkettőt a büdös bagó helyett? Mert ez az emberállat elkövette azt az egetverő bűnt, hogy nem frissítette a weboldalt, amit Apu készített neki. Erre persze nem jelent meg neki a frissítés, amit követelt és jól lebaszta Aput.

"...jövőre nézve be tudja-e vállalni, hogy a megküldött anyagok maximum 2 napon belül felkerülnek az oldalra, mert különben nem tudnak tovább együtt dolgozni!?"

Apu minden lelki erejére szüksége volt, hogy visszanyeljen, pedig már ott tomboltam a torkában. Bámulatos volt, ahogy folyton visszatörölte válaszlevelének sorait. Először durván beszólt a láma parasztnak, hogy tanuljon meg cache-t törölni a böngészőben vagy "menjél el portásnak hülyefasz!"
Újabb delete után jött a finomkodó de odaszólós "A felhasználók hozzá nem értéséből adódó félreértésekért felelősséget nem vállalok!" - mondat, de pár perc gondolkodás után ezt is törölte. Olyan gondolatok villantak át az agyán, hogy kár lenne oldalba baszni a fejőstehenet, mert még a végén odébbáll. Hiába na, ismét prostituálta magát a munkájának és lépésről lépésre leírta, hogy hova kattintson a delikvens böngészőjében, hogy lássa a változásokat.

Apu fortyogó epéje vagyok.
Apu egész nap robotol, hogy időt szakítson a kreatív munkára.
Ma sem sikerül neki.
Lassan visszaereszkedem és hagyom, hogy Apu ellazuljon. Számára elérkezett a nap fénypontja: Kávét kortyolgatva relaxál otthon s úgy tesz, mintha értené felesége duruzsolását. Okosan bólogat. A kávé után négykézlábra ereszkedve, hol csaholva, hol nyerítve cipeli visongó gyermekeit a hátán. Mesét olvas, fogakat mos, leteszi a nagyobbakat, majd ismét és ismét, mert ők ezt nem akarják. Mikor elcsendesednek, pelenkát cserél a legkisebben, hasára ülteti, gagyog neki s felolvad a kisded kacajában...