Reggel még nem sejtettem, hogy ekkora megterhelés vár ma rám. Nem, most nem a sport és nem is a szex volt az ok. Ez a stressz. Apu már indult volna haza, mikor a közvetlen főnöke és a cégvezető behívták, majd becsukták mögötte az ajtót. A lelkiismeret szólt, hogy ha tud közbelép, az izzadságmirigyek is felpörögtek, és muszáj nekem is mindent bevetnem, hogy a szomjazó agy egyre feszesebb lüktetését ki tudjam szolgálni. Megtettem mindent. Csak nehogy rohamot kapjak... Legalább a gyomorba nem kell vér, mert görcsben van. 

A 2007-es év értékelését Apu egész jól bírta, bár az üzemorvos biztos nem ezt mondta volna. Már a múltkor is megemlítette a hipertóniát, de most tuti kiugrott volna a bőréből a higany láttán. Apu nem buta ember, az első percekben levágta miről fog ez a beszélgetés szólni. Az agy üzent, hogy még egy picit dolgozzak rá, mert kell az extra kapacitás. Apu már akkor a további lehetőségein gondolkodott, mikor még ki sem mondták, hogy megszüntetik a munkahelyét. Ezért abban a pillanatban már nem is érte váratlanul, arcrándulás nélkül állta a fürkésző tekintetet. Talán meg is lepte őket, hogy Apu nem zuhant zokogva a padlóra. Bevallom nekem könnyebb lett volna.

Apu sokat bír, mert én erős vagyok. Remélem ennek a magabiztosságnak is köszönhető, hogy felajánlottak egy új lehetőséget Apunak. Igaz, hogy átképzéssel, ugyanannyi pénzért, háromszor annyi melót, de mégis: lehetőség! Miért gondolja az agy, hogy ez nem fair? Nem tudom. Egy a lényeg: lélegezz, nagy levegő, több vért az agyba! Gondolkodj!

Apu hisztérikus szinusz ritmusa vagyok...

Csezdmeg!!!
Állj fel!
Borítsd rájuk az asztalt!
Baszd rájuk az ajtót, hogy csak úgy lengjen utánad!
Ülj be a kocsiba, nyomd tökig a gázt, hajoljon a kurva padlólemez!
Ordíts!!!!

Apu szabályos EKG görbéje vagyok...

Nyugodt vagy. Csend van. Relaxálsz. Boldog vagy. Újabb lehetőséget kaptál, mely nagy kihívás ugyan, de te mégis nyugodt vagy. Mert képes vagy megoldani. Nincs más választásod, ezt jól tudod. Elfogadod és belátod: ez a legjobb döntés. Mindannyiunknak jobb így.