Csezdmeg

Pánikhangulat és sírásküszöb az én barátom. Torokban a gombóc, gyomorban a görcs az én barátom. Apu elmondta a nagy hírt. Nem volt őszinte a mosolya. Mégis közös egyetértésben borultak össze s kántálták az önigazoló szavakat, mint valami mantrát: nincs más választás, ez a legjobb döntés.  
Milyen jó, hogy Apunak ott van Anyu.

Apu úgy gondolta, hogy egy ekkora stressz oldására iszogatós, röhögős póker parti lesz a legalkalmasabb, és majd jól megkopassza a kollégáit váháhááá! ALL-IN! - Ahogy Gyuri bácsi mondaná... Persze ezzel felvállalta azt, hogy otthon hagyja aggódó párját és porontyait, de úgy érezte ez jár neki.

Apu jó játékos. Valaha még azt is el lehetett róla mondani, hogy igazi sport ember. A póker a legújabb játéka. Imádja basztatni a zsetonokat és imád nyerni. Folyton be akarja bizonyítani, hogy ez sokkal inkább észjáték, sem mint szerencse kérdése. Persze ehhez partner is kell, mert aki nem elég jó, az nem dől be Apu trükkjeinek. Ő legalább is ennek tudja be ha veszít.

Délután hat órától hajnal kettőig verték a jattot. Ahogy görbe kis zseton tornyocskáit áttolta ellenfeleihez, úgy törtem én is egyre magasabbra és magasabbra. I love this game! A legmarósabb az volt, mikor hajnal fél kettőkor döntőzött. Egy korábban kiesett játékos a balján horkolt. Jobb oldalon náthás nő köhécselt, az osztó savanyú képpel, arcán hisztérikus rángásokkal mondta el körönként kétszer, hogy miért volt akkora fasz és hogyan eshetett ki ilyen hamar. Apuval szemben pedig ott ült zsetonhalma mögött a vigyorgó ellenfél. Jóker kutyafasza hozzá képest, szeme csillog, szája fülig ér, talán még a füle is feljebb húzódott egy picit és mintha megnyúlt volna...

Apu émelygett. Igen, én voltam az oka. Az agyból tompa csikorgás emlékképei szivárogtak, Apu egész teste elnehezedett. Mintha a levegővétel is nehezebb lett volna már, mint pár órával az előtt. Bal szeme résnyire szűkült és bevizenyősödött. Jobb szeme véreresen dülledt ki, hogy észrevegye az árulkodó jeleket. Egy-egy ideges mozdulat, izzadtságcsepp a halántékon és már préseli is a szót: ALL-IN!

Apu didergett a hideg kocsiban. Hányingere volt a sósmogyitól és a chipstől, melyet VBK-val csorgatott le a torkán. Ennyi még belefér, csak ki ne köszönjön. Fél úton már érezte, hogy melegszik a bokája. Teljesen jó a fűtés. Az emerkettőpetőfirádió underground taktusaira ütemet vert a keze a váltógombon. Már régóta csak ez az egy csatorna játszik. Nagggyon zene!

Az automata kapu komótosan fogadta magába az űrtehenet, gyomrában Apuval. Rövid aktus volt ez, Apu leparkolt, a kapu bezárult mögötte. Összegörnyedve szaporázta lépteit a bejáratig, néha felszisszent ahogy csuszkálva közeledett, elmorzsolt egy egy csezdmeg-et, majd ideges tapogatózás után bevillant: "Csörgess meg ha hazaérsz, mert nem vittél kulcsot!" Ehh még ez is. Círdmeg!

Apu fortyogó epéje vagyok. Szerintem nincs annál szebb, mint mikor az ember hajnalban hazaér, úgy dől be az ágyba, mint egy darab fa, hogy reggelig ugyanabban a pózban, félig nyitott szájjal, tocsogós nyálfoltot hagyva, párnagomblenyomatosra feküdje a fejét, hogy 6-kor az időközben mellé gömbölyödő kislány pisijében ébredjen, mely először kellemes melegen csordogál le a hátán, majd fázósra hül. Tombolok...